„Most már NEM LEHET KIFOGÁS AZ, HOGY NEHÉZ ELLENFELÜNK LESZ. A nehézséget az jelenti, hogy most már nem lehet hárítani semmit a körülményekre (ellenfélre, játékvezetőre, talajra stb.). SAJÁT MAGUNKAT KELL LEGYŐZNI!” – ezt írtam az utolsó blogomban.

Sajnos NEM SIKERÜLT LEGYŐZNI SE MAGUNKAT, SE AZ ELLENFELET. Döntetlent játszottunk. Az első félidőben az ellenfél volt veszélyesebb, a második részben viszont mi nyomtunk, de nem sikerült túllépni az árnyékunkon. A vezető gólt szép akcióból szereztük, viszont a kapott gólnál többen is nagyot hibáztak. Utána már szerencsénk sem volt, a kapufáról kifelé pattant a lövésünk.

„Azt szoktam mondani, hogy a GYŐZELEMHEZ MINDIG GYENGÉBB ELLENFÉL KELL vagy PISZOK NAGY SZERENCSE. A szerencse pedig mindig olyan csapathoz pártol, amelyik fejben és testben is felkészült játékosokból áll. A gyengébb ellenfelekkel még nem találkoztunk, és a szerencse is elkerült eddig bennünket.”

Ezek a mondatokat az előző blogomban írtam. SAJNOS IGAZAM LETT! 

Sajnos a szerencse nem véletlenül pártolt el tőlünk a tegnapi bajnoki meccsen. Egy közeli településre, Felsőrajkra látogatott el csapatom. Reménykedtünk, hogy a rutinos ellenfél ellen legalább 1 pontot szerzünk.