„Azt szoktam mondani, hogy a GYŐZELEMHEZ MINDIG GYENGÉBB ELLENFÉL KELL vagy PISZOK NAGY SZERENCSE. A szerencse pedig mindig olyan csapathoz pártol, amelyik fejben és testben is felkészült játékosokból áll. A gyengébb ellenfelekkel még nem találkoztunk, és a szerencse is elkerült eddig bennünket.”
Ezek a mondatokat az előző blogomban írtam. SAJNOS IGAZAM LETT! 
Sajnos a szerencse nem véletlenül pártolt el tőlünk a tegnapi bajnoki meccsen. Egy közeli településre, Felsőrajkra látogatott el csapatom. Reménykedtünk, hogy a rutinos ellenfél ellen legalább 1 pontot szerzünk.
A mérkőzés az ellenfél lendületes támadásaival kezdődött, de a jó védekezésünknek hála, álltuk a rohamokat. A kemény, helyenként durva meccsen a játékvezető nem állt a helyzet magaslatán. (Ő is megyei szinten teljesített.
) Aztán a félidő közepén az első gólt újra szabadrúgásból kaptuk. (A múltkori első gól is szabadrúgásból esett!) Ráadásul oly módon, hogy amit először rúgtak, az mellé ment, de visszarendelte a játékvezető, mert nem fújt a sípjába. (Először örültünk, hogy sárgalapot kapott a rúgó játékos, de nem sokáig.
) A második félidőben áttértünk egy támadóbb, kétékes játékrendszerre. Jöttek is a helyzetek. Volt egy 11-es gyanús helyzetünk, lerántás és sárga lap az ellenfél játékosának. Ekkor az egyik játékosom elégedetlenségét hangosan közölve, a játékvezetőt kezdte „becézni”: piros lapot szeretett volna adatni az ellenfél védőjének. A PIROS LAP MEGLETT, DE Ő KAPTA! Így el is dőlt a mérkőzés. Próbáltunk küzdeni, de a rutinos ellenfél nem adott esélyt az egyenlítésre. Aztán el is fáradtunk, és a végén még kaptunk két gólt.
„A szerencse pedig mindig olyan csapathoz pártol, amelyik fejben és testben is felkészült játékosokból áll.”
Fejben – sajnos – nem voltunk felkészülve erre az stresszes csatára. Remélem, tanulnak ebből a mérkőzésből a fiúk. MÉG NEM KÉSŐ!
“A sikeres emberek egy helytelen irányba tett lépést értékes tapasztalatként élnek meg, míg a sikertelenek a rossz irányt kudarcként fogják fel.” - Andrew Matthews










