2 év után újra Pacsán a Haladás SE felnőtt csapatánál vagyok edző. Múlt héten már 2 edzést is tartottam. (Micsoda iram! ) Féltem, hogy ebben a kánikulában csak „csocsó-edzést” tudok tartani, de szerencsére tévedtem.  Kedden 10-en, pénteken már 12-en edzettek nagy lelkesedéssel. Jelenleg a játékoskeret még képlékeny. Vannak új igazolások, régi új játékosok és a hűséges mag. Nagyon vegyes a kép. Ezért az edzéseket is óvatosan kezdtem: alacsony terheléssel, egyszerű gyakorlatokkal, oktatási jelleggel. Szükség van mindenkire!

Szokásos problémák: itt fáj – ott fáj (magyarul: lusta vagyok); nem érek rá, mert nyaralok (magyarul: én edzés nélkül is a kezdőbe leszek, mivel olyan jó vagyok); egész nap dolgoztam, illetve holnap korán kelek, nagyon fáradt vagyok, inkább csak nézem az edzést (magyarul: csak az edzés utáni sörözés miatt maradok). 

BEVEZETŐ
Az állóképességről, illetve annak fejlesztéséről nagyon sok helyen lehet olvasni. A különböző fitness újságoktól kezdve a labdarúgószakkönyvekig. Nálam sokkal okosabb és kompetensebb emberek vetették papírra tudományos igényességgel e terület lényeges összefüggéseit. Nekem nem az a célom, hogy velük versenyezzek, világmegváltó módszereket ajánljak, hanem megosszam az edzői tapasztalataimat. Elmondjam a véleményemet arról, hogy lehet-e egyáltalán „megyei körülmények” között fittséget, állóképességet fejleszteni? Lehet-e egyszerű körülmények között állapotfelmérést végezni? Lehet-e, érdemes-e korszerű mérőeszközöket használni a játékosok felkészítése során? Be lehet-e az edzésterhelés paramétereit állítani úgy, hogy az optimális hatást eredményezzen?

A következő gondolatok nem egy előre általam elkészített, megírt szakmai anyag részei, hanem az előző, hasonló témájú blogokhoz kapcsolódva most állítom össze. Igyekszem közérthető módon megfogalmazni, rendszerezni az állóképességről, annak fejlesztéséről olvasott, hallott és látott információimat behelyezve a megyei labdarúgás életterébe, közegébe. Ha véletlenül nem lesz egy tudományos értekezés, előre is elnézést kérek.