Miután a hét elején a vezetőség megköszönte a munkámat – érdekes módon – megnyugodtam. Én egy olyan típusú ember vagyok, akit nagyon tud bántani a sikertelenség. Most, hogy megszűnt a stressz forrása, – függetlenül attól, hogy elvesztettem az edzői állásomat, – megszűnt a probléma is.
Természetesen a rendszeres írást folytatom a honlapomon, függetlenül attól, hogy nincs felnőtt csapatom. Tervezem, hogy az amatőr csapatok részére összeállított oktatási és gyakorlási anyagomat szerkesztett formába rendezem, és közzéteszem. Hátha valaki hasznosítani tud belőle néhány dolgot.
Azt viszont nem tagadom, hogy „bujkált bennem a kisördög”, vajon mit játszanak a fiúk a hétvégén. Nyernek? Kikapnak? Mi változik meg?
Döntetlent játszottunk. Az első félidőben az ellenfél volt veszélyesebb, a második részben viszont mi nyomtunk, de nem sikerült túllépni az árnyékunkon. A vezető gólt szép akcióból szereztük, viszont a kapott gólnál többen is nagyot hibáztak. Utána már szerencsénk sem volt, a kapufáról kifelé pattant a lövésünk.
