Tegnap a „Győzelmek Napja” volt. Olimpiai bajnok lett Berki Krisztián lólengésben és Pars Krisztián pedig kalapácsvetésben, és – „halkan megjegyzem” – mi is nyertünk az edzőmérkőzésünkön 3:0-ra.

„VAJON MIT ÉR A GYŐZELEM? MENNYIT ÉR EGY EMBER?”

Szerintem egy ember (legyen az egy sportoló, egy edző, egy tanár, egy asztalos vagy bármilyen tevékenységet végző) értékét egy adott közösségben (pl.: csapatában, egyesületében, munkahelyén, településén, országában stb.) való ismertsége illetve elismertsége adja meg.

Az ISMERTSÉG önmagában is kiemeli az egyént egy közösségből, függetlenül, hogy milyen értékes tagja az adott közösségnek. A tévében nap mint nap megjelenő színészt, sportolót, médiagurut vagy sima televíziós bemondót többre tartjuk az „átlagembernél” csak azért, mert országosan ismert, függetlenül attól, hogy milyen a jelleme vagy az értelmi képessége. (Lásd a „celebeket”!) A kapcsolati tőke nagyon fontos a mai világban. Az ismertség több (érdek)kapcsolat kialakítását feltételezi, ami hasznos lehet a közösség számára. (Sajnos a valóságban legtöbbször a fordítottja fordul elő: inkább  a „celeb” élősködik a közösségen.)

Az ismertség mellett vagy helyett (?) fontos, ha nem fontosabb tulajdonság az ELISMERTSÉG. Az elismertség egyfajta teljesítményt feltételez. Egy adott közösség elismeri tagjainak, csoportjainak  valamilyen tevékenységét.

A sportban, a labdarúgásban (azonos célok és érdekek mentén) közösséget alkot – többek között – a csapat, az egyesület, a szurkolótábor is. (A szurkolótábor létszáma, területi eloszlása attól függően, hogy egy csapat milyen szintű – helyi, megyei, országos vagy nemzetközi – versenyen vesz részt, folyamatosan változhat, bővülhet.)

Egy személy (sportoló, edző, vezető, szurkoló)  elismertségét egy adott közösségben alapvetően az érdekek határozzák meg. (Az érzelmek, hormonok is néha beleszólnak egy jóképű focista vagy edző esetén! ) Egy gólvágó csatár, egy magabiztos kapus, egy rutinos edző, egy pénzes szponzor mind-mind a közösség (pl.: a csapat, az egyesület, a település, a régió vagy az ország) eredményességét szolgálják. 

Ha ügyetlen egy játékos, ha erélytelen egy edző, ha a vezető nem tudja előteremteni a sportolás költségeit, nem lesznek értékes tagjai az adott közösségnek. Egy-egy ember több szállal is kapcsolódhat másokhoz. Sokan számos kollektíva közös tagjai is. (Pl.: Többen lehetnek abban a helyzetben, hogy nemcsak a helyi focicsapat tagjai, hanem a település lakói is, esetleg azonos munkahelyen dolgoznak vagy együtt járnak kocsmába vagy templomba.) Ebben az esetben előfordulhat, hogy valaki az egyik közösségben nem értékes, elismert személy, viszont a másikban igen. Ilyenkor ebből a csoportból (csapatból) a gyenge teljesítménye miatt kisebb az esélye, hogy  kiközösítik. Ezért van az, hogy eredménytelenség esetén az idegenlégiós edző vagy játékos gyorsabban „repül” a csapatból, mintha helyi lenne.

Ezért azt tanácsolom a kollégáknak és az idegenlégiós játékosoknak, hogy próbáljanak beépülni az adott kollektívába, vegyenek passzívan vagy aktívan részt a helyi település egyéb közösségi rendezvényein is! Nagyon fontos, hogy az edzések és a hazai mérkőzések után ne siessenek haza, hanem beszélgessenek el egy picit az élet különböző dolgairól! Érdeklődjenek egymás iránt! (Ezt a hazai játékosoknak is ajánlom!!!)

A vezetőknek pedig az legyen az egyik feladatuk, hogy teremtsenek olyan körülményeket, hogy a játékosoknak, edzőknek és esetleg a szurkolóknak, rajongóknak is legyen lehetőségük az összetartásra. (Nálunk a helyszín rendelkezésre áll: a sportbüfé nyitva van. Gyertek fiúk! )

Egy közösségben bizonyos szintű teljesítménye miatt elismert lehet egy egyén és egy csoport (csapat) is. Ugyanazon teljesítményt viszont a közösség tagjai különböző mértékben ismerhetik el, tarthatják fontosnak. Ez egyrészt attól is függ, hogy valaki milyen módon, milyen mértékben segített az adott teljesítményt elért egyénnek vagy csoportnak (csapatnak), illetve a neveltetése, élettapasztalata, empátiás képessége, az adott tevékenységhez (pl.: sportoláshoz, labdarúgáshoz) milyen emlékek, érzelmek fűzik. (Pl.: maga is valamikor focizott, sportolt vagy éppen látta élőben játszani a brazil válogatottat.)

A versenysportokban a győzelem is egyfajta magasabb teljesítményt feltételez. (Legalábbis az ellenfélhez képest.)  Nagyon fontos, hogy A GYŐZELEM NEMCSAK AZ EGYÉN VAGY  A CSAPAT SIKERE, hanem felkészülésben, a versenyben segítő közösség (a család, az egyesület, az edző, a  szponzorok, a helyszínen szurkolók stb.) győzelme, sikere is.

Sőt egészen erős pozitív érzéseket kelthet a siker más típusú, a teljesítményhez, győzelemhez közvetlenül nem kapcsolódó közösségek tagjaiban is. Hiszen léteznek olyan szurkolók, akik gyakorlatilag nem segítik a sportolókat, hiszen nincsenek a helyszínen. Televízióban nézik a versenyt (a meccset), vagy másnap az újságban olvassák el az összefoglalót, az eredményeket. Ők csak az sikeres szurkolásból merítik a pozitív érzéseket. Ők a "SIKERLOPÓK"!

Biztosan nagyon sok magyar mindkét öklét rázva ugrált örömében, mikor Londonban Gyurta Dániel  elsőként ért a célba, pedig életében nem találkozott vele, és úszni sem tud. Csak azért szurkolt neki, mert MAGYAR, a magyarok közösségéhez tartozik!

De biztosan nagyon sok magyar ember egyáltalán nem is nézi az olimpiát. Nem érdekli őket, hogy olyan magyar sportolók versenyeznek, akik több éven keresztül napi 6-8 órát edzettek, hogy ezen az egy versenysorozaton jól szerepeljenek. Nem foglalkoznak azzal, hogy tegnap fantasztikus teljesítménnyel olimpia bajnok lett Pars Krisztián és Berki Krisztián dicsőséget szerezve Magyarországnak, a magyar embereknek. Nagyon sajnálom az ilyen típusú embereket! Sajnos ez nevelés kérdése, nem az ő hibájuk, hanem azoknak, akik így „nevelték”, „felnevelték” őket!

Fontos, hogy mi – sportolók, edzők, vezetők – megbecsüljük az igazi szurkolókat, akik kilátogatnak a meccsekre, személyesen buzdítják a csapatot és lehetőségeikhez képest valamilyen módon támogatják az egyesület működését. Sokszor az ilyen típusú embereknek a legnagyobb örömforrásuk a mi játékunk, a győzelmünk, hiszen egy átlagembernek nem sok lehetősége van a versenyzésre, kiemelkedő eredmények elérésére. Nekünk is jó, nekik is jó! Csak győzzünk!!! 

A GYŐZELEM TITKA:

felkészültek legyünk és mindig gyengébb ellenféllel játszunk!