Szerdán újra kupameccset játszottunk. 2 hete legyőztük az ifistákat soraikban tudó Felsőrajkot, viszont hétvégén kikaptunk tőlük a bajnoki mérkőzésen. Most a nagykanizsai TE NB-III-as egyesülete következett. Sok esélyünk nem volt, de mindent megtettünk, hogy megnehezítsük a dolgukat. Ötvédős rendszerrel álltunk fel ellenük, és be kell vallanom, hogy nagyon jól helytálltak a fiúk. Csupáncsak két gólt kaptunk. Nagyon jó volt látni, hogyan zárt a védelmünk, hogyan szűkítették a területet, hogyan segítették ki egymást a fiúk. Bár 2:0-ra kikaptunk, de ez a taktikus játék a jövőre nézve mindenképpen biztató.

Hétvégén viszont támadnunk kell, gólt kell szereznünk, sőt többet is, ha győzni akarunk. Viszonylag gyengébb ellenfél érkezik hozzánk vendégségbe. Nem kell köntörfalazni, ki kell mondani:  KÖTELEZŐ A GYŐZELEM!

A pénteki edzést is ezen elvek alapján állítottam össze, bár meg kell jegyeznem, hogy újra „hatalmas” volt  a részvételi arány. (Mindössze 6 felnőtt játékos jelent meg a pénteki edzésen. )

A BEMELEGÍTŐ RÉSZBEN (25’): „Ajax-féle” labdás koordináció volt, amely során különböző labdaátadásokat, átvételeket, lefordulásokat, levételeket, gyors beindulásokat, íveléseket kellett végezni. (Közben gimnasztika volt.) 

A FŐ RÉSZ 1. BLOKKJÁBAN (20’): kapura lövések voltak a középpályás vonal átjátszásával. Az ékek kifelé vagy visszafelé mozogva  2:1-es játékhelyzetet teremtve segítettek átjátszani a középpályás játékost szimbolizáló bóját. A gyakorlat bal és jobb oldalon felváltva történt.

A FŐ RÉSZ 2. BLOKKJÁBAN (15’): 2:2 elleni támadásvezetések középről a középpályás vonal átjátszásával c. gyakorlat volt. Középről, a felezővonalról induló támadónak az előtte kb. 10 méterre lévő – két bója között helyezkedő  – középpályást kellett átjátszania a visszamozgó éktársának segítségével, akit egy védő kísért. (A bóják között mozgó védőnek csak a mélységi passzt lefülelve, vagy bójakerüléssel üldözve a támadókat lehetett labdát szereznie.) Két csapatra osztottam a társaságot: 12-12 támadást kellett végrehajtania egyik-egyik csapatnak.

A FŐ RÉSZ 3. BLOKKJÁBAN (20’): játék két külső kiskapura volt. A kapuk az alapvonalon túl 5 m-re voltak letéve. A 4:4 elleni játékban nem volt megkötés.

A LEVEZETŐ RÉSZBEN (10’): levezető futás volt.  Sajnos már sötétedett, így kapura lövéseket már nem tudtak csinálni a fiúk.

Szóval holnap nagyon nehéz meccset játszunk. A sérülések, a kiállítások megnehezítik a dolgomat. Döntenem kell: vagy a védelmem lesz stabil, vagy a támadó szekciót erősítem meg. Eddig a 2. verzióval mindig pórul jártam. Viszont most már NEM LEHET KIFOGÁS AZ, HOGY NEHÉZ ELLENFELÜNK LESZ. A nehézséget az jelenti, hogy most már nem lehet hárítani semmit a körülményekre (ellenfélre, játékvezetőre, talajra stb.).

SAJÁT MAGUNKAT KELL LEGYŐZNI!