Az első két fordulóban aratott győzelmek után egy picit megnyugodtunk. Talán túlságosan is! Ráadásul jól sikerült a héten a felkészülés. Sőt kedden csúcsot döntöttünk: 13-an (!) voltak edzésen! Csütörtökön is 10 fő edzett. Kedden a védekezés volt a fő oktatási/gyakorlási anyag, csütörtökön pedig a bedobás- és szögletvariációkat gyakoroltuk rogyásig. Aztán jött a szombati bajnoki mérkőzés! Már az első félidőben több góllal is vezethetett volna az ellenfél, ha a kapusunk nem véd olyan jól. Egyszerűen „szétfutottak bennünket: a párbajokat sorra megnyerték, lendületesek voltak, gyorsabban reagáltak az adott játékhelyzetekre. Aztán ahogy fogyott az energia, úgy nőtt a reklamálások száma. Bár a 86. percben 3:2 volt az eredmény a hazai pályán játszó ellenfél javára, de 2 hatalmas egyéni hiba (cselezés hátul, helyezkedés a pontrúgásnál) „megadta a kegyelemdöfést”. Ha japánok lettünk volna, akkor úgy fogalmaznék, hogy harakirit követtünk el! Sajnos kikaptunk 5:2-re.

Ahogy az előző blogomban említettem, hogy szerdán (08.07-én) edzőmeccset játszunk, majd vasárnap (08.11-én) kupamérkőzés következik. Reméltem, hogy a kevés edzés (kettő!!! ) ellenére sok pozitív dolgok látok a meccseken. Bár Gelsén az ifi csapat ellen nyertünk 9:3-ra, már előre vetítette a Felsőrajk elleni kupameccs baljós árnyait. Simán kikaptunk 6:0-ra.  3-4-3-as támadó alapfelállásból induló és 5-4-1-es védekező formációba visszarendeződő játékrendszerben képzeltem el a pacsai csapat „feltámadását”. TÉVEDTEM. A kondíció és az akarat hiánya alapvetően megbuktatta az elképzeléseimet. A két szélső középpályás gyakorlatilag hátvéd pozícióba szorult vissza, jobbára csak védekezett, nem volt ereje támadni. A két szélsőm pedig pont fordítva tevékenykedett: nem zártak vissza a belső középpályások mellé, elöl sétálva szóval „barátságos” szavakkal irányították hátul megszakadó társaikat.  Ha véletlenül kiharcolták, hogy gólhelyzetbe kerüljenek, akkor összerogytak a fáradtságtól a „cél előtt”. A középpályás védekezés gyakorlatilag NULLA volt, így idő kérdése volt, hogy a hátvédsor is mikor „szakad szét molekuláira”. A fáradtságtól és a hőségtől megszédült játékosokat még irányítani sem lehetett.