Az alapos bemelegítés a sikeres edzés (mérkőzés) egyik feltétele. Célja, hogy előkészítse a szervezetet(keringési- és légzőrendszert, a vázizomzatot, ideg- és izomrendszert) az erőteljes, kitartó munkavégzésre. Egy jó bemelegítésnek élettani, mechanikai és pszichológiai hatásai vannak. (Lásd ezeket részletesebben a „Kondícióedzés = Labdarúgóedzés” c. szakanyagban!) Nagy probléma viszont – nemcsak a megyei osztályokban (!) –, hogy a játékosok a bemelegítést terhes kötelességüknek érzik, motiválatlanul, gépiesen hajtják végre. A bemelegítés hiánya vagy nem megfelelő végrehajtása esetén az edzés további részeiben történő hirtelen, erőteljes mozdulat igen gyakran eredményezhet sérüléseket, húzódásokat. Továbbá, ha elmarad a bemelegítés, a szervezet a hirtelen induláshoz nagy energiatöbbletet használ fel, és ennek pótlására azonnali fáradással válaszol. (Mivel nyugalomban a hajszálerek kb. 90 %-a zárva van, ezért csak lassú, fokozatos mozgással történhet nyitásuk és bevonásuk a vérkeringésbe.)

A német Ottmar Hitzfeld (a „Generális”) a világ egyik legjobb edzője. Bár nem hiszem, hogy mikor összeállította és megfogalmazta edzői alapelveit, a magyar labdarúgás egyszerű iparosaira: a megyei edzőkre is gondolt, de érdekes dolognak tartom, hogy ezeket az elveket „lefordítsam”, adaptáljam szerény szakmai környezetünkre is.

Az I. részben a 11 alapelvből az első hatot „fordítottam le”.  Most a II. részben a maradék 5 alapelvet ismertetem.

7. Sohase hazudj!
”Ha az edző nem tartja be ígéretét, akkor elveszti szavahihetőségét. És ha elveszti, akkor teljesen elveszett.”

Lefordítva „magyarra”:
SOHA NE ÍGÉRJ MEG SEMMIT: SE A VEZETŐKNEK, SE A JÁTÉKOSOKNAK! Mondd azt a bajnokság előtt: „Nem ígérek semmit, de mindent megteszek, hogy a csapatom mindent kihozzon magából.”